Petra (görögül: „szikla”, arab neve: البتراء, al-Butrá) romváros Jordániában. A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt.

A 7. századtól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált.

A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Petra 1985 óta az UNESCO kulturális világörökségi helyszíneinek egyike.

Petra régészeti feltárása a 20. században, az 1920-as években vette kezdetét. Valamivel később a turisták előtt is megnyílt a lehetőség a romváros látogatására.

Az izraeli-palesztin válság elmélyülése és a 2001. szeptember 11-i terrortámadás drasztikus visszaesést hoztak Jordánia és Petra idegenforgalmában. Bár a 2005. november 9-i Akabai-öbölbeli öngyilkos merénylet után Jordánia továbbra is viszonylag biztonságos és békés célország maradt, a korábbi látogatói kedv mindmáig nem tért vissza.

A jordániai turizmus élénkítése érdekében 2006-ban egy építészcsoport munkája nyomán megújult a látogatócentrum arculata és új, kedvező árú üdülési programcsomagok kínálatával hívogatják vissza a látogatókat. Jelentős előrelépés, hogy 2006 októbere és novembere során 59 000 turista kereste fel az országot.

2007. július 7-én Petrát a A világ hét új csodája közé választották.