"A tradicionális cseh kocsma (…) egy jelenség. Olyan közéleti intézmény, mely nálunk, nemigen létezik. A cseh kocsmába az emberek nem inni járnak, hanem élni. Beszélgetni, társadalmi, magánéleti kapcsolatokat ápolni, gondolkodni, vagy csendben mélázni, de mindenképpen a közösség részévé válni. Isznak is közben, ez igaz, de az ivás nem ugyanaz, mint nálunk, a vasúti restiben" - fogalmaz a székesfehérvári Hagymásy András "kocsmográfus", az Alinea Kiadónál a közelmúltban megjelent Prágai kocsmakalauz című kötetében.
A mű nem útikönyv, nem a város nevezetességei mentén követi a prágai kocsmavilágot, hanem különböző rendezői fejezetek mentén ad képet a hospodák izgalmas világáról. S méltán nevezhető hézagpótlónak, mert elsősorban nem a turistavonulási útvonalak mentén levő, s az útikönyvek, és az idegenvezetők által ajánlott "műintézményekbe" kalauzolja el ízes, kedvteremtő leírással az olvasót, hanem a külvárosi, kevésbé felkapott és főként a helyiek által látogatott, s a tradíciókat őrző, a kocsmárosok és a csaplárosnék által vezetetett kocsmákba.
A kötet 246 hospodát mutat be. Vannak köztük olyanok, amelyek a szerző kedvencei közé tartoznak, s olyanok is, amelyektől óva inti az utazót, mert könnyen megtörténik, hogy "lenyúlják", többet számláznak, vagy a felszolgált árpalé minősége marad el a kívánatostól és Csehországban megszokottól. A kötet összeállítását megelőző kocsmográfiai - a népek kocsmakultúráját megismertető és bemutató - "tudományos terepmunka", amibe gyakran besegítettek a lelkes és kitartó "tudományos segédmunkatársak", azaz barátok, ismerősök, hat-nyolc évig tartott.
Hagymásy András először 1991-ben, az egyetemi csoporttársakkal fedezte fel Prágának ezt a különleges világát, majd azóta is évente 5-6, vagy ahogy a pénze engedi, akár 8-10 alkalommal is látogat Prágába, tér vissza kedvenc hospodáiba, vagy fedez fel egy-egy újat közöttük.
S hogy miért annyira érdekes és különleges a cseh kocsmák világa? A szerző így ír erről: "A tízfokos sör a cseh ember számára a kisded kort követően alapvető élelmiszer. Csúnyán lerészegedni nem igazán lehet tőle - illetve igen, de addigra a hospoda általában bezár. A tízfokos sör felszabadítja a gondolatokat, serkenti a kreativitást, az emberek közötti kommunikációs gátakat pedig lebontja. (…) Teljesít (…) egy fontos küldetést: nem engedi elidegeníteni az embereket. A cseh kocsmában jó a hangulat és nincsenek társadalmi különbségek. Mivel szokás az asztalokhoz odatelepedni akkor is, ha ott már ülnek, könnyen egymás mellé kerül a minisztériumi főosztályvezető és a kéményseprő, az alanyi költő és a rakodómunkás, a polgármester és a postás. (…) és az emberek beszélgetnek. Ily módon olyan össztársadalmi kommunikációs és információáramlás valósul meg, amely az embereket közelebb hozza egymáshoz. A közösség iránti közöny kizárt, pedig (…) a ránk jellemző lánglelkű és megalkuvást nem ismerő politizálás szinte ismeretlen."
A hospodák bemutatása mellett a kocsmakalauz jó tanácsokkal is ellátja a Prágába utazókat, egyebek között arra vonatkozóan, hogyan lehet szállást találni, miként célszerű sör-túrára indulni, s miként lehet gyerekkel bejárni a gyönyörű cseh várost.
A szerző bízik benne, hogy lesz folytatás, csak kicsit még várni kell rá. Az újabb cél ugyanis a vidéki Csehország hospodáinak a bemutatása, ami nem lesz egyszerű és rövid munka, de - fogalmazott a kocsmográfus - az olvasókért (meg, mint sejthetjük: a jó sörért) mindent vállal. |
Sörivóknak való
