A parti települések az elmúlt száz év során Amerika egyik legfontosabb gazdasági központjává olvadtak össze. A Bay Areanek nevezett területen ma hatmilliónál több ember él. A 16. század nagy felfedezői mind elvitorláztak a San Franciscói-öböl előtt, csak 1769-ben, egy szárazföldi expedíció során fedezte fel a spanyol Gaspar de Portolá. Hét évvel később, 1776-ban érkeztek az első telepesek.
1835-ben három kilométerrel keletre, Yerba Buena Cove mellett egy angol, William Anthony Richardson alapította meg az első zárt települést. Mexikóval folytatott sikertelen tárgyalások után az Egyesült Államok csapatai 1846-ban elfoglalták Yerba Buena Cove-t, és San Franciscónak nevezték el.
1846-ban még összesen 500 fehér és fekete, indián és hawaii sem lakott a városban, a lakosság létszáma 1849-ben, a nagy aranyláz idején kezdett robbanásszerűen emelkedni. Néhány hónap leforgása alatt 40 000 aranyásó érkezett a városba hajón, és legalább ugyanennyi gyalogosan, a hegyeken át.
Amikor tíz évvel később ezüstöt találtak Nevadában, a "kétkezi szerencselovagok" városa a finom bankárok, spekulánsok és ügyvédek városává alakult át, nyomukban megjelentek a drága divatszalonok, vendéglők és szállodák. A fejlődésnek csak az üzleti negyedet teljesen romba döntő 1906. április 18-i nagy földrengés vetett gátat. Ám e természeti csapásnál is pusztítóbb volt az utána következő, négy napig tomboló tűzvész, melyben 28 000 ház égett le, és negyedmillió ember vált hajléktalanná.
Az újabb fellendülés sajátos módon a második világháború idején köszöntött a városra, amikor félmillió ember talált munkára a hadiiparban, köztük tízezer fekete is, akik beköltöztek a Fillmore Street öreg faházaiba. A neogótikus stílusú épületekben azelőtt japánok éltek, akiket 1942-ben internálótáborokba deportáltak.
Amikor a tetszetős küllemű házakat a nyolcvanas években felújították, a szegény sorsú feketéknek a város már akkor is túlzsúfolt délkeleti nyomornegyedeibe kellett költözniük. A mai japán negyed a Fillmore Streettől néhány háztömbnyire terül el; kis pénzügyi és kulturális központ, noha számos japán-amerikai már csak látogatóba jár ide. Egészen más a keletebbre fekvő China Town jellege. A kereken 30 000 lakost számláló városnegyedben él - Ázsiát leszámítva - a legnagyobb kínai közösségek egyike. A szűk sikátorokban kétnyelvű utcatáblák és gazdagon díszített lámpák között a látogató megismerkedhet a kínai negyed hétköznapjaival, és megkóstolhatja az egzotikus ételeket.
A régóta itt élő kínaiak közül időközben sokan átköltöztek North Beachre, az egykori olasz negyedbe és a beatnemzedék szülőhelyére. Az élettől lüktető városnegyed éjszakai lokáljaival, bárjaival és kávézóival még mindig őriz valamit hajdani olaszos hangulatából. A közeli Telegraph Hillen álló Coit-toronyból lenyűgöző panoráma tárul a szemlélő elé: kedvező időjárás esetén az egész város, sőt az öböl is belátható.
Az északkeleti városrészek gyakorta meredek dombjain halad fel-le a híres cable car utolsó három vonala. A motor nélküli villamoskocsikat 1873-ban vezették be, és mindmáig San Francisco egyik jelképének számítanak. A kocsik egy végtelenített kábelra kapcsolódnak rá, mely óránként 15 kilométeres sebességgel fut az utca alatt. A Washington és a Mason Street sarkán álló Cable Car Museumot érdemes meglátogatni, mert itt található az egész kábelrendszert mozgásban tartó hajtóműszerkezet is.
Érdemes cable carral utazni a North Beachtől északra található Fisherman' Wharfhoz, a turizmus központjához. Innen indulnak a komphajók az Alcatrazhoz, mely 1934 és 1963 között az Egyesült Államok legbiztonságosabb börtöne volt. A bennszülöttek kissé lenézően szemlélik a mólókon zajló turistalátványosságokat, az utcai zenészeket, bohócokat és pantomim-előadásokat, a vásári hangulat hatása alól azonban csak kevesen tudják kivonni magukat, mint ahogyan a "fókák mólóját" sem mulasztják el felkeresni. Az oroszlánfókák is San Francisco nevezetességeihez tartoznak - a nagy forgalom és számos áttelepítési kísérlet dacára még manapság is ott nyújtózkodnak a 39-es mólón.
 |
San Francisco sajátos életérzése nemzetek és kultúrák együttélésének eredménye. Talán éppen ezért lett a város az ötvenes évek beatnemzedékének és a hatvanas évek hippinemzedékének központja.
