Az 1950-60-as évek építészetének stílusát sok lakó- és középület magán viseli, így igazi retro városnéző sétát tehetünk közöttük.
A tatabányai szénmedence utolsó termelőüzeménél, a XV-ös aknánál került kialakításra a Szabadtéri Bányászati Múzeum, más nevén a Bányaskanzen. A kőbányászok embert próbáló, munkás hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést a szabadtéri gépbemutatók, a korhűen berendezett bányászlakások üzletek és irodák segítségével.
Az első látnivaló, ami a látogatók szeme elé tárul, az a múzeum bejáratával szemben álló monumentális, acélszerkezetű aknatorony, ami oly jellemző volt a tatabányai bányaüzemekre. Az alatta megbújó, 286 méter mély függőleges akna a bánya szellőzőjeként funkcionált. Az egykori irodaépületben most azoknak az ásványoknak, kőzeteknek és fosszíliáknak a kiállítása nézhető meg, melyeket a tatabányai bányák feltárása és a szénkitermelés során találtak. Bányásznapok alkalmával korabeli öltözéket viselő szakemberek tartanak előadást az érdeklődőknek a bányászat történtéről- és technikáiról.
Városunk új büszkesége a Gyémánt Fürdő, Magyarország első családi fürdője. A komplexum területén több gyermekbarát szolgáltatás is fellelhető, úgymint gyermekpancsolók, játszótér, szoptatószoba, gyermekmegőrző szakképzett animátorokkal, valamint gyermekmenüket is kínáló étterem. A strand egész évben nyitva áll vendégei számára. Télen hét különböző hőmérsékletű medence és szaunapark, nyáron majd 2000 négyzetméteres vízfelület kényezteti a víz szerelmeseit. Ezek mellett többféle csúszda, hullámmedence és raftingpálya színezi nyári élményeinket. A sportot kedvelő vendégek a röplabdapályán, futballpályán és görkorcsolyapályán hódolhatnak hobbijuknak.
A színházkedvelőket a Jászai Mari Színház társulata várja igényes repertoárjával egy 21. századi tecnikával felszerelt, gyönyörűen felújított műemlék épületben.
A természetet és a kirándulást kedvelők is megtalálják nálunk számításukat. A Kő-hegyen álló Turul emlékművet és a Szelim-barlangot összekötő, egy kilométeres sétaút egy minden korosztály számára teljesíthető tanösvény, melynek végigbarangolása során a Vértes és Gerecse természetföldrajzával ismerkedhetünk meg. A kirándulókat megújult ismertető táblák és turistajelzések segítik a tájékozódásban, valamint felújított padok és kiépített infrastruktúra (vízvezeték, világítás) teszik kényelmesebbé a természetjárást. Legendák szólnak arról, hogy a török idején Szelim szultán hét falunak a barlangba menekült népét fojtotta meg a barlang nyílása elé rakott tűz füstjével, más történetek ezt a kegyetlen tömegmészárlást a tatárok terhére róják. Az itt fellelt leletek régészeti vizsgálata során kiderült, hogy azok tatárjárás koriak, így a kutatások ez utóbbit támasztják alá. A barlangtól néhány száz méterre áll az egykori XII-es akna felvonójából kialakított, harminc méter magas, Ranzinger Vince bányászmérnökről elnevezett kilátó, melyről páratlan kilátás nyílik a környező vidékre.
A Gerecse hegységben barangolva több értékes növényfajokkal találkozhatunk, mint a sárga kövirózsával, a magyar zergevirágal, a sugaras zsoltinával, a turbánliliommal, vagy a csinos árvalányhajjal. A fokozottan védett növényfajok közül a magyarföldi husáng érdemel említést. A térség állatvilágából kiemelhető a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága. A hegységben számos, rövidebb-hosszabb barlang található, melyekből eddig közel háromszázat tártak fel. Néhány barlang páratlanul gazdag régészeti-őslénytani lelőhely, emellett ritka denevérfajoknak vagy nagyszámú denevérkolóniáknak adnak otthont.
Előfordulnak még egyéb jellemző emlősfajok is, mint például a pele, a vidra, a vadmacska és a borz. A hegység madárvilágának fészkelő fajai közül a fokozottan védett barna kánya, békászó sas, hamvas rétihéja, fekete gólya, gyöngybagoly, gyurgyalag, kerecsensólyom, kígyászölyv, kuvik és a parlagi sas a legfontosabbak. A hegy lábánál található látványosságok egyike a János-forrás, ami régóta a környék legnépszerűbb kirándulóhelye.
A zordabb, téli időszakban a közeli Csákányos-pusztán – amely már a Vértesi Natúrpark területén található – szánkó és sípálya várja a havas sportok kedvelőit.
A várostól 3 km-re, nyugatra fekvő Vértesszőlősön félmillió éves előembertelepet tártak fel, amely világviszonylatban is nagyon ritka régészeti leletnek számít. A Samunak elkeresztelt előember, a Homo erectus seu sapiens Paleohungaricus, átmenetet képez a még csak fölegyenesedő és a már értelmes ősember között. A szenzációs leletre alapított múzeumban az előember lábnyoma, csont-, kvarcit- és kovakavics eszközei, tűzhelye, valamint egy kardfogú tigris szemfogai és néhány ősnövényfaj látható.
Tatabányától 10 kilométerre, a Vértes erdeiben bújik meg a szabálytalan ötszög alaprajzú középkori erősség, Vitány vára. Építtetője ismeretlen, valószerűsíthetően a Csákok nevéhez köthető. Első írásos emléke először Károly Róbert idejéből, 1324-ből maradt ránk. A ma romos állapotban látható vár nehezen megközelíthető helyen található, de érdemes nagyobb túrára is rászánni magunkat, mert különlegesen szép környezete és látványa kárpótolja fáradtságunkat.
A Vértes lankái között továbbhaladva Várgesztesre jutunk. A település nevezetessége a gyönyörű fekvésű, középkori eredetű vár, amelynek jelentős része szinte teljes épségben megmaradt. Gesztes váráról először 1332-ben tettek említést a korabeli okiratok, de Zsigmond idejében már királyi vár lett. A XV. század közepén főként vadászkastélyként működött. A XVI. században a törökök több alkalommal is ostromolták. Az 1960-as években helyrehozták, olyannyira, hogy ma 120 főt fogadni képes turistaszálló és csodálatos panoráma várja a látogatókat.
Rejtőzködő szépségek kútfője a Tatabányától 15 km-re, délre található parányi Majk is. Ez a puszta szerzeteseknek épült 1733-mal kezdődően. Azt azonban még a szerzetesek – esetünkben a kamalduliak (nevük az első pártfogó olasz Camoldolitól származik) – sem gondolták, hogy remeteségük mindössze nyúlfarknyi időre fogadhatja be őket. 1782 januárjában ugyanis II. József rendeletére, mint hasznot nem hajtó vallásos csoportosulást, feloszlatták a rendet. Ez a rend ugyanis a magának való örökös csend, a mindenkiért való imádkozás, a meg nem szólalás, és a teljes önellátás eszményképét gyakorolta.
A kőkerítéssel körbevett remeteségben, mértani elrendezésben 17 barátlakás (cella), az északkeleti oldalon pedig a főépület (foresteria, vagyis „erdei kolostor”), benne a kegyúr lakosztálya, illetve a hozzáépített refektórium (ebédlő) és a könyvtár foglal helyet. A cellák számát 20-ra tervezték, valamennyit főúri donációk igénybevételével. Erről tanúskodnak a cellák homlokzatába beépített adományozói címerek is. A részben már helyreállított épületek számos érdekes témában (freskófestészet, korabeli berendezési tárgyak, udvari márványkutak, gyógynövények termesztése és feldolgozása stb.) nyújtanak a turistáknak látnivalót. Valaha a kerítésen kívül és belül szép park is díszlett, melynek egyes fái (amerikai vöröstölgy, tiszafák, különféle fenyők) a mai napig túlélték a mostohább időket.
 |
Budapest felől a Vértes és a Gerecse hegység találkozásának völgyeiből kilépve, míg nyugati irányból a Kisalföld síkja után a Gerecse zöldellő vonulatának tövében pillantják meg városunkat a hozzánk érkező látogatók.
