A Zöld-foki szigetek az Atlanti-óceán gyöngyszeme, Afrikától mintegy 450 km-re, nyugatra fekszik. Egzotikus, érintetlen, turisták által alig felfedezett terület, ahol mindig meleg és napsütéses klíma és kristálytiszta, néhol smaragdzöld, néhol azúrkék tenger fogadja az ide látogatót. A szigeteket körülölelő Atlanti-óceán különleges világa kék bálnákkal, palackorrú delfinekkel és teknősökkel igazi kuriózum, szélfútta fehér homokos strandjai lenyűgözik a nyaralni vágyókat.

Látogasson el velünk ide, ahol télen is nyár fogadja, fedezze fel velünk a búvárok és szörfösök paradicsomát!

Történelem

A szigeteket 1456-ban a portugál Diego Gomez fedezte fel, 1462-ben a telepesek megalapították Santiago szigetén az első települést (Ribeira Grande), amely az első európai alapítású város volt a trópusokon. A portugál felfedezések után az anyaország gyarmatává vált, amely mindig is stratégiailag fontos kereskedelmi utak mentén feküdt. Az első telepesek európai és afrikai rabszolgák voltak, ebből ered a mai sokszínű helyi lakosság.

A 16. században ezen az útvonalon zajlott a transz-atlanti rabszolga-kereskedelem, melyből a város és a sziget jelentősen profitált, később azonban a rendszeres kalóztámadások és az 1712-es francia támadás után jelentősége visszaesett. Ekkor új fővárost alapítottak, Praia-t, amely 1770-től át is vette a fővárosi szerepkört. A második legjelentősebb településsé a Sao Vicente szigeten fekvő Mindelo nőtte ki magát (állítólag a legszebb település a szigeteken), amely a 19. században kikötőjének köszönhetően jelentős pénzügyi központtá vált az Atlantitérségben. 1951-ben Portugália gyarmatból provinciává, tengerentúli megyévé „minősítette át” a területet, de a szigetek az erősödő nacionalista törekvések kapcsán Bissau-Guineával összefogva függetlenséget követeltek. A

milcar Cabral vezetésével megalakították az „Afrikai pártot”, amely teljes társadalmi-gazdasági elszakadást szorgalmazott. 1960-61-ben Guinea szovjet segítséggel fegyveres konfliktust robbantott ki, amely 1973-ban Guinea függetlenségével, majd végül 1975. július 5-én a Zöld-Foki Köztársaság megalakulásával és függetlenedésével zárult. A köztársaságot jelenleg Afrika egyik legstabilabb demokráciájaként emlegetik, fejlettségében ma ott tart, ahol a Kanári-szigetek 10-15 éve, idegenforgalomból él és a turizmus kapcsán igen élénk nemzetközi érdeklődés indult meg az ingatlanok iránt. Az ország a Kanáriszigetekhez hasonló „nagy felfutásban” reménykedik, amely a növekvő külföldi tőkebevitel és az infrastruktúra fokozatos kiépítése következtében pár éven belül megvalósulni látszik.

Földrajzi adatok

A Nyugat-Afrika partjainál, a Zöld-fok és a szenegáli partok előterében fekvő tíz nagyobb és öt kisebb tagból álló vulkanikus szigetcsoport(4033 km2) évszázadokon át Portugália fennhatósága alá tartozott, jelenleg önálló köztársaság.A szigetcsoport fővárosa a mintegy100.000 fős lakosú Praia, amely Santiago szigetén fekszik, ám idegenforgalmi szempontból legjelentősebb Sal szigete, ahova a charterjáratok közlekednek.

A szigeteket keskeny síkság keretezi, a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak. Eső meglehetősen ritkán esik, viszont állandó szél fúj, amely ideális a vízi sportok szerelmeseinek, főként a szörfösöknek. A trópusi szavanna éghajlatú szigetek ültetvényein főleg banánt, valamint kávét termesztenek exportra. Az ország lakosainak száma mintegy 520.000 fő, kisebb része a behurcolt rabszolgák leszármazottaiból, nagyobb része mulattokból áll. A népesség főként az idegenforgalomból és a halászatból él.

kartago tours