"Aki nem látta ezt, nem látta Buenos Airest" - kiált fel egy görög turista, amint barátaival a Michelangelo nevű nevű, borairól is híres tangószínház előadásában gyönyörködik tekintette meg. "Olyan lenne ez, mint Görögországban nem enni cacikit!" A tangó ma évi 450 millió dolláros (78 milliárd forint) bevételt hozó üzletág Argentínában és az argentin főváros szórakoztató iparának bevételében 10 százalékot képvisel - ez nem rossz eredmény egy százéves tánc számára, amelynek meg kell küzdenie a mozikkal, a videoshow-kkal, diszkókkal és a stadionokat megtöltő popsztárokkal.

Argentína hasznot húzott az idegenforgalom hirtelen fellendüléséből, amely a 2002. évi súlyos gazdasági válságot követte: akkor a peso árfolyama zuhant és így a dél-amerikai ország olcsóvá vált a turisták számára. Ez oda vezetett, hogy megnőtt az igény a tangóra azokban a műsoros étteremszínházakban, amelyek szinte kizárólag az Európából, Észak- és Dél-Amerikából és Ázsiából érkező turistákra alapozták forgalmukat.

"A turistáknak mintegy 85 százaléka felkeres egy tangóshow-t, mert azok két vonzó dolgot egyesítenek: a jó táncot és a jó asztalt. A marhahús a kulcs" - mondja Marcelo Ruggieri, a 13 tangó-vacsoraszínházat összefogó kamara elnöke.

Akárcsak egy jazzklub New Orleansban vagy egy szambaparádé Rio de Janeiróban, a tangóbemutató kihagyhatatlan látványosság Buenos Airesben.

Juan Fabbri tangóimpresszáriónál már akkora a forgalom, hogy ő maga sem jut asztalhoz az általa vezetett 500 személyes tangó- vacsoraszínházban. Az Esquina Carlos Gardelben esténként egy tűt sem lehetne leejteni. A vendégek 14-28 ezer forintnak megfelelő összeget fizetnek egy helyért, amelyre lehuppanva steaket fogyaszthatnak, miközben előbb végignéznek egy filmet arról, hogyan született a tangó a XIX. században, sajátos módon elegyítve a melankolikus argentin zenét és a táncot, majd a vacsora után élőzenés táncshow-t nézhetnek végig.

A színház csak karácsonykor zár be, az év minden más napján zsúfolásig megtelik. A Fabbri színházához hasonló többi létesítmény is saját koreográfusokat, táncosokat, zenészeket és díszlettervezőket alkalmaz, hozzájárulva az évente 25 százalékkal - az általános gazdasági növekedésnél háromszor gyorsabb ütemben - gyarapodó úgynevezett "tangógazdasághoz".

Akinek nincs pénze a vacsoraszínházra, az olcsóbb bárokba megy, ahol harmonika szól és a hagyományos tangót elektronikus feldolgozásban is hallani lehet.

A legkifinomultabb tangórajongók - évente 25 ezren iratkoznak be a tangóiskolákba - olyan társasági táncoknak is hódolnak, mint a milonga, és pénzüket tangótánccipőkre és más felszerelésekre költik. Tavaly 400 ezer vendége volt a főváros fő tangóeseményeinek: egy zenei fesztiválnak és egy nemzetközi táncversenynek.

"Buenos Aires városa számára a legfőbb jövedelemforrás a turizmus, és azon belül a tangó a legfontosabb fűszer" - mondja Fabbri, aki hét éve nyitotta meg az Esquina Carlos Gardelt, amely Argentína leghíresebb énekesének nevét viseli.

Egy tangóénekesét, természetesen.