A szemekben csodálkozás volt:
virágszivárvány csendje lángolt.
Virágszivárvány égő csendje
lobbant át tükrös végtelenbe.
Vizén a porcelánfehérnek
szitakötőszárny gyúlt ki s fénylett.
Barnászöld rét ragyogta nyárban
a déli partról messze láttam:
hegyek álltak sötétlő kéken
tükörtáncok végtelenjében,
s egy Nagy Varázsló, fényvarázslat
űzött feléjük fecskeszárnyat.
Vizén a porcelánfehérnek
felcsengtek ezüst messzeségek,
s láttam nagy kéz nyitotta tájban:
minden szépségben szabadság van,
s szabad a szépség minden foglya -
ég, víz, hegy, rét szívig ragyogta.
Lelkes Miklós |
