Nemcsak a víz hőmérséklete teszi kiválóan alkalmassá a strandolásra a Balatont, hanem a minősége is: még a tápanyagban leggazdagabb Keszthelyi-medencében is nagyon alacsony az algaéletet szabályozó nitrogén és foszfor koncentrációja. Ennek megfelelően kevés a lebegő mikroszkopikus alga. A mennyiségüket jelző a-klorofill koncentrációja a Keszthelyi-medencében 10 mikrogramm, a Siófoki-medencében pedig 6 mikrogramm körül van literenként. Ez messze alatta van a literenkénti a 75 mikrogrammos határértéknek.
Nagyon változatos képet mutatnak a Balatonban fellelhető algák. Legnagyobb mennyiségben még a tavaszi időszakra jellemző aranysárga kovamoszatok vannak, mellettük kevés zöldalga is előfordul. Ugyanakkor megjelentek, bár még nagyon kis számban, a nyár jellemző szervezetei, a fonalas nitrogénkötő kékmoszatok is.
Mint a közlemény rámutat, júniustól kezdve a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet havi gyakorisággal vizsgálja a tó vizének toxicitását.
Az előző hónapokban napilapok többször "szakszerűtlenül" arról írtak, hogy a Kis-Balaton és a Balaton vize a toxikus kékalgák jelenléte miatt mérgező. "Ugyanakkor a félrevezető rémhír terjesztője soha, semmilyen módszerrel, semmilyen mennyiségben nem mutatott ki cianotoxinokat. Az ilyen rémhírek óriási gazdasági kárt okozhatnak az idegenforgalomnak" - hangsúlyozza a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet közleménye.
A dokumentum szerint a víz toxicitását a héjnélküli édesvízi kisrák (Thamnocephalus platyurus) lárváit felhasználva ellenőrzik. Az elemzést a keszthelyi, valamint a tihanyi hajókikötők előtti nyíltvízi területről gyűjtött vízmintákban, az MSZ 20359:2003-as szabvány szerint végzik.
"Ellenőriztük mind a szabványban rögzített szűretlen víz, mind a lebegőanyagból ultrahangos feltárással készített kivonat toxikusságát. A lebegőanyagból készített kivonat a nyersvíz 100-szor töményebb változatát képezte. Mindkét típusú vízmintából 5 hígítási sort készítettünk, a legtöményebb maga a hígítatlan minta volt. A standard édesvizes kontrollhoz viszonyított százalékos pusztulás adja meg a toxicitás mértékét. A júniusi vizsgálat során egyetlen vízminta sem bizonyult toxikusnak, ugyanis a hígítatlan mintákban is a lárvák túlélése 100 százalékos volt" - áll a közleményben.
A dokumentum kitér a tavaszi időszakban helyenként tapasztalt kis mértékű halpusztulásra, amelyet nem követett erősebb elhullás.
"Ez megerősíti korábbi megfigyeléseinket, hogy elsősorban az élősködőkkel való tavaszi fertőzöttség, valamint a meteorológiai viszonyok (a hőmérséklet hirtelen emelkedése, erős szelek) okozták a legyengült, de tavasszal felgyorsuló anyagcseréjű halak elhullását. Közvetlen méréseink megerősítették az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetének a dévérkeszeg fertőzöttségére vonatkozó megállapítását, amely szintén közrejátszhatott az ívás után legyengült halak szembetűnő elhullásában. A jelenlegi időszakban azonban a halállomány összetétele az utóbbi évekéhez teljesen hasonló képet mutat. A nyári időszakra jellemző, a szokványostól eltérő halelhullást nem tapasztaltunk. Átlagos, erre az időszakra jellemző meteorológiai viszonyok mellett további elhullás nagy valószínűséggel nem is várható" - hangsúlyozza a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. |
